Bada Dada

Bada Dada ismer engem. Vagyis hát ő annyira mégsem, hiszen ez a különös öntörvényű punk-undergrund-avantgárd-dadaista művész tavaly nyáron önkezével véget vetett életének. Barátai, tisztelői, művészetének ismerői most virtuális közösségbe gyűlnek. Ez szép. Örömmel léptem be a holt költő társaságába.

Elolvasom »

Ez egy igazi vekkerstekker!
A készakrász agyába kamikrász kotorász.
A precíz információ kegyelme sokszor megfelelnek a valónak a repülés száz éve a részleteket kölcsönöz mindenkinek, tehát új alkalom a rajzszög és pikasszó most.
Körmenet döbbenet az.
Absztrakt fogalmak rohannak
a kritériumok már régen kihaltak.
Mindig is felcsillanodott a színek fantasztikus lehetőségei.
Pompás tapasztalat a régi szolmizáció határmezsgyéjén a ti plasztikus nyelű recés konyhakés mondd meg te ki szúrt le.
Mindenki mindent tud.
Új reneszánsz oszt ilyet én is tudok bizony!
Azt hiszem én is.
Az információszerzésben a modern korokban sok fiatalt bonyolít le.
Rajzszög és pikasszó most!

(a Kilátó c. újságból, amelynek Bada is munkatársa volt)
kultura.hu

A művésznek a Prae folyóirat estjén többek között efZámbó István dokumentumfilmje állít emléket december 13-án, a Műcsarnokban.

A Prae irodalmi folyóirat havi rendszerességgel rendez esteket a Műcsarnok Bisztrójában. December 13-án Barta András felolvasását követően efZámbó István dokumentumfilmjét mutatják be Bada Dada Tiborról, majd beszélgetés lesz eF Zámbó Istvánnal, Antal István Juszuffal és Tricepsszel Bada Dada Tibor munkásságáról.



Bozsik Péter Bada Dadáról (részlet):
„Jó festő válhatott volna belőle, de ő Bada Dada akart lenni. Senkit sem ismerek nemzedékemből, akinek az élete ennyire egybeforrt művészetével. Akik hallották/látták az Apa kocsit hajt vagy a Szabó Rozáliát agyonbaszta a villám című opusokat, azok tudják, miről beszélek. Nekem ezek már mindig Bada Dada kántáló hangján szólalnak meg. ,,NE SZÁMÍTSATOK RÁM. DE HA NEKED VONALAS IS A FEJED, AKKOR IS SZÁMTANFÜZET LEGYEN A TE NEVED!!!”

G. J. írása az Élet és Irodalomban (részlet):

„Bada Dada 1963-ban született Újvidéken. Már az 1980-as évek elején érett művészként jelentkezik rajzaival, festményeivel, írásaival. Meghatározhatatlan stílusa a hevenyészett karikatúra és a geometrikus firka furcsa elegye, akár még posztkubizmust is említhetnénk, de ezek a szögletes figurák inkább a graffiti rajzkultúra logikáját követik. Kép és szöveg együtthatása által sajátos, individuális szimbólumrendszert épített fel, amelynek nagy részét csak a művész értette. A sejthető abszurd által a szójátékon alapuló félrebeszélésekkel ösztönösen lázadt a kényelmes és konvencionális életmód ellen. A banálist és az igénytelent úgy emelte be a művészet szférájába, hogy a kaotikus megteremtésével elűzi a félelmet. Vaskos bohóctréfa segítségével lebontotta a hamis díszleteket, a valóság lecsupaszításával felfedte az ellentmondásokat. Gyermeki nyíltsága és gátlástalansága leleplező erő volt, de felszabadította az önpusztító energiákat is. Lázadásával önmagát is támadva áldozattá vált egy olyan világban, ahol már nem gúnyolhatják a tehetetlen törött szárnyú albatroszokat, mert már egy kihalt fajhoz tartoznak.”